Veszteségek csökkentése

Egy tipikus példa a felesleges folyamatokra, a többszintű engedélyeztetési eljárás a kis értékű eszközök beszerzésénél. Ebben az esetben nagyobb a ráfordítás, mint szükséges.

A magas árukészlet magas tőkeköltséget von maga után, növeli a tárolási költségeket és az árukereséshez szükséges időt. Ezen kívül, gyakran biztonsági készletre is szükség van, hogy ne legyen fennakadás a többi folyamatban.

A feleslegesen megtett hosszú utak csökkentik a termelékenységet. Ilyen például a központi raktárba megtett út, mivel a szükséges eszközök nincsenek a közelben.

A ki nem használt munkaerő-potenciál abban a többletkapacitásban jelenik meg, ami túltermeléshez és ezáltal magas készlethez vezet, illetve veszteséget eredményez. A veszteség egy másik fajtája, ha a képzett munkaerő a képzettségénél alacsonyabb színvonalú tevékenységet kell, hogy végezzen.

A várakozási idő, az az idő, amikor valamilyen oknál fogva az alkalmazott leállásra kényszerül és nem tud értékteremtő munkát végezni a termelésben. A várakozási idő oka az anyaghiány vagy a be nem fejezett termelési lépések.

A tényleges veszteség a hibás vagy nem felhasználható termék előállítása során keletkezik, mivel a gyártási folyamatot újra el kell végezni, ami pluszráfordításokat igényel. Ezen kívül, a hiba feltárása sem értékteremtő munkafolyamat.

Az anyagmozgatást egy szükséges veszteségnek tekintjük, amely során az anyagokat a termelés fenntartásához a különböző munkaállomások között szállítani kell. Ilyen veszteség lehet az anyagok komissiózása és számolása.